Hell! Miután kihallgattuk a svájci SNITCH-éket, most zeneileg és helyszínileg is kicsit hűvösebb, melankolikusabb tájra evezünk, de senki ne gondolja, hogy ezzel a ’finnish’-be értünk! Íme:
2. Finnország, Turku : SO CALLED PLAN
Én csak finn AFI-ként hívom őket, hiszen hasonló sötét tónusú punkzenét játszanak. 2003-ban alakultak, első lemezükre (Suburbian Symphony ) 2006-ig kellett várni, de azt kell mondjam, hogy megérte, hiszen nagyon magasra tették a lécet, aminek méltó folytatása lett a 2008-ban napvilágot (vagy inkább holdvilágot) látott December Turns To Fall. A bandában két énekes van, az érdekesség az, hogy közülük az egyik a dobos, a videóban meg is leshetitek milyen jól csinálja együtt a kettőt.
2006 – Suburbian Symphony
A lemez egy rövid intro-val indít, majd egyből bekezdenek a srácok. A ’Same About The Sorrow’ már a nyitó dallammal belopja magát a szívedbe és a szám bridge része (I miss you / I’m dying / drive me home before it gets too late) abszolút magával ragad. ’Hell My Darling’ alatt nagyon szépen szól a piano, ebből készült egy image klip is. ’Red Lights’ egy szép kis ballada, a ’Right Direction’ pedig kicsit zúzósabb, megnyerő refrénnel (Far away from right direction / holiday is my perfection / this is not the first time that some girl has turned me down / wonder if you have a boyfriend / I don’t want to be a disappointment / gonna to tell you lies that you don’t realize I’m not cool). Összegezve azt kell mondjam, hogy minden szám nyomot hagy az emberben, és a lemez a végére se laposodik el, ezért mint első lemez, egy 10/7-et mindenképpen megér. 2008 – December Turns To Fall
Mint fentebb említettem méltó folytatása a debütáló lemeznek. Itt már érződik a kiforrottság, a számok technikásabbak, szövegek érettebbek. Viszont szerencsére a stílus maradt ugyanaz. A ’December’ újra csak egy erős kezdés, ’Day After Day’ (Follow me home / day after day / tonight we all fall down / and I know it´s right / to pray the one last time / here´s a line for you / you´re barely holding on / sometimes I fear it´s over) a lemez csúcspontja. Újra van egy szép ballada (The Ghost), és a lemez záró számai se okoznak csalódást. A ’Goodbye Letter’ (and when your heart stops going on / I´m giving everything that I am /I guess we´re all down here to end this / life is going nowhere fast) egy kicsit tempósabb merengős nóta, az utolsó, lassabb ’World Without Me’ meg ha lehet mondani még jobb mint az elődjén. Én nyugodt szívvel adom rá a 10/8-at, Nano kollegám majd úgyis leszavaz.:)
Utolsó kommentek