Az igazat megvallva, nehéz bármit is írnom erről az albumról, úgy hogy az ne legyen ömlengős, de egész egyszerűen, annyira szeretem, hogy 9 év alatt sem sikerült megunnom. 18 évesen, és most lassan 26 évesen is, tud adni valamit, valami megmagyarázhatatlan érzést. Ha egy bulit csinál az ember, és nem "diszkósokkal" van tele a padlás, akkor szerintem nyugodtan be lehet tenni elejétől a végéig. Talán 1-2 szám van, ami egy icipicit gyengébb a többinél, de az olyan „himnuszok”, mint a : Out Of Debt, Memory Lane vagy a Shine The Light bőven feledtetik ezeket a kisebb kisiklásokat. Az utolsó szám végén pedig találunk egy rejtett track-et, ami egy feldolgozás, Madonna – Like A Prayer –e , ami szintén hibátlanra sikerült, és tökéletes lezárás. A sikereket mi sem jellemzi jobban, mint, hogy a lemez kiadása utáni turné majdnem 200 állomásos volt, egészen hihetetlen. Maga a „Go” a H2O-val kapcsolatban nem csak az album címe, hanem minden erre a rövidke szócskára lett felépítve, és még 7 évvel későbbi lemezük is ennek felemlegetésével kezdődik.

Valahol természetes is volt az, hogy ez után a nagy siker után kicsit szünetelt a banda, én azt gondoltam, hogy fel is oszlottak, de erre mindig rácáfoltak valamivel. Lekötöttek 1-2 koncertet, kiadtak egy DVD-t, és nem is nyilatkozták sehol azt, hogy feloszlottak, valamiért mégis parkoló pályára tették saját magukat. Azonban 2008-ban megjelent az új lemezük, sőt még Pestre is eljöttek egy fasza kis koncertre. Ezekről egy későbbi posztban még megemlékezünk. Visszatérve a GO-ra, aki nem ismeri tényleg szerezze be ezt a közel hibátlan alkotást, nálam 10/10.